Paleo magos zsemle (olyan "igazis")

Zsemleeeee, szendviiiiiics, útravalóóóóó, kirándulááás. Oh, jeeee, megvan! :)

Sok célom volt vele, látod, de ennél volt egy még fontosabb: férjem is szívesen beleharapjon. Na, a sütik azok jöhetnek bármikor, valahogy annak nincs utóíze. :) De a kenyérpótlók nem nyerték el a tetszését. Eddig. Most viszont megvan a tökéletes magos, teljes kiőrlésű zsemlét utánozó paleo pékáru. 

Semmi utóíz, nem kell agyon pakolni feltéttel, nem kell bele fél tonna zöld fűszer,  hogy ehető legyen és már csak azért is legyűrjük, mert ez kérem paleo zsemle. :) Ez a paleo zsemle semleges ízű, belül puha, egyáltalán nem vizes, hanem omlós, finom belsejű, kellőképp lyukacsos és nem morzsálódik. Kívül frissen finom ropogós, a rápirult magoktól külön ízrobbanás. Másnap sem esik szét, nem morzsálódik, szelhető, tölthető, csomagolható, bárhol elő vehető és beburkolható.

 Mint ahogy a képeken is látszik, a zsemle az elmúlt pár napban már többször elkészült. :) Lepróbált variációk, de a közzétett a legtutibb ízhatásra és állagra.

Kezdhetsz gondolkozni, mi kerül bele, mire megsütöd! :)

Az inspirációt innen kaptam. Köszönöm, Évi! :)

Íme, tessék. Nálam ez a főnyeremény. Külön szeretem, hogy alacsony költségvetéses és gyorsan elkészül, valamint nem kell a formázással bíbelődni. Na meg lesz ez még szebb is, de itt és most nem ez számít. Itt nem kell a cicoma, hogy elfogadható legyen, itt csak az íz számít. :)

Hozzávalók 5-6 darabhoz (kb. 5-6 cm átmérőjű)

- 2 egész tojás
- fél evőkanál útifűmaghéj (ettől lesz nyúlós, mint a búzatészta)
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 evőkanál citromlé
- ízlés szerint só (nálam negyed tk. himalája)
- 2 púpos evőkanál szezámliszt
- 1 púpos evőkanál lenmagliszt (ettől is nyúlósabb állagot kap)
- 1 púpos evőkanál gesztenyeliszt (az íze miatt, mert ettől lesz fantasztikus, de tényleg)
- 1 teáskanál lenmag
- 1 evőkanál szezámpehely
- 3 cl víz (kupicás pohárral egyszerű kimérni)
- 1 lapos evőkanál sertészsír/ kókuszzsír
- tetejére tetszés szerint magok

Elkészítés

A tojásokat egyben felütjük a tálba, beleöntjük a 3 cl vízet, kikeverjük. Belekerülnek a maglisztek, a lenmag, a szezámpehely, a só, az útifűmaghéj., a megolvasztott zsiradék. Kb. 3 percig villával keverjük, hogy homogén legyen. Közben percről-percre sűrűsödik a tészta. Végén kerül bele az egy teáskanál sütőpor, amelyre közvetlenül ráöntjük a citromlevet, ettől szépen felfut, gyors mozdulatokkal kikeverjük. A tészta habos, könnyű állagot kap, de épp annyira sűrű, hogy még kézzel nem formázható, de nem folyik, hanem a lenmagliszttől és az útifű maghéjtól nyúlósabb állagú, mint a hagyományos búzalisztes tészta.

Két evőkanál segítségével sütőpapírra 5-6 db kis halmot helyezünk, vizes kanállal a kívánt formára egyengetjük és tetejét magokkal szórjuk vagy lekenjük tojás sárgájával, hogy szép fényesre süljön.

Előmelegített sütőben 200 fokon kb. 15 percig sütjük. Tűpróbát érdemes tenni.

Fontos a magas hőfok, hogy hamar feljöjjön és ne legyen ideje a belsejének vizessé válni, a külsejének pedig kiszáradttá.

Ezekkel az arányokkal egy száraz belsejű, kívül ropogós, pont kellően tömör zsömlét kapunk, amelyben egyik liszt íze sem dominál, hanem szépen egybeolvadnak és kiegészítik egymást. Ez adja meg végül a teljes kiőrlésű zsemle ízvilágát. 3-4 napig hűtőben tárolva friss marad. Bár ekkora mennyiségből nem hinném, hogy sok maradna másnapra. :)

Méretét tekintve harmada egy normál zsemlének, de tápértéke vetekszik a "nagytestvérrel".