Nekem a húsvét...

Pár nap és itt a húsvét. Kezd elhanyagolt hagyománnyá válni és mindenki inkább kirándulni megy vagy állatkertbe. Ha otthon marad, bezárja az ajtót, nehogy valaki büdös kölnit locsoljon rá. Pedig de jó is volt kislány korunkban festeni, díszíteni a hímes tojást, kosárkába tenni, szép ruhába öltözni és várni a locsolókat. Ugrottunk, ha szólt a csengő. Akkor még számoltuk, hányan is jönnek és büszkék voltunk a vegyes kölniszagunkra. :)

Nálam manapság sem tűnt el a hagyomány, ugyanúgy megfestek néhány tojást, mint régen, illatos füstölt sonka kerül az ünnepi asztalra és szép ruhába öltözök. Várom a locsolókat... Akikről előre tudom, hogy nem jönnek. Mégis készülök. Néhány éve még drága édesapám öntötte a fejemre a kölnit, szép öltönyt húzott, úgy mondta el a szokásos szép versét. Még mindig a fülemben cseng. "Rengnek a kősziklák, sorban repedeznek...".  Ismerős izgalommal és felnőttként is nagy boldogsággal vártam, hogy jöjjön és mondja. Tudtam, ez neki is sokat jelent, hisz ő is készült és szépen felöltözött és örömmel jött.

Ma már férjemet sikerült e hagyományra rávezetnem és ugyan néha még néha duzzogva, de ő viszi tovább a családi hagyományt. Később, ha lesz majd egy kisfunk, talán büszkeséggel fogja eltölteni, hogy megtaníthatja a locsoló versre, vagy a kislányunknak elszavalhatja azt.

A hímes tojást aztán a délutáni uzsonna keretében félig keserédes hangulatban megpucolom és a saját tányéromon landol. Nem egy locsolkodó legényén, az enyémen. Én festettem, én eszem meg... :)

Mégis, biztosan idén is lesz néhány színes tojás. És lesz sok finomság, amely betölti az ünnepi asztalt.



A főszereplő ez a menüsor lesz:

Tökmag pesto zöldségrudakkal
Egészben sült bőrös sertéscomb, narancsos-céklás vitaminsalátával
Szilvás csokikrémmel töltött rusztikus máktorta